(UPDATE: Ez egy régebben megírt cikk, s most, hogy a face szívat a jegyzetekkel, újra elővettem, hogy a hosszabb bejegyzéseket itt olvashassa akit érdekel. Talán két szót kellett átírnom, azt hiszem ma is ugyanúgy gondolom, mint amikor ezt a blogot elindítottam. Megszabadultam ugyan néhány bejegyzéstől, de azok nem igazán illeszkedtek bele a jelenlegi folyamatba. Tehát, ez vagyok én. Jó szórakozást!)

Az első bejegyzés a legtöbb blogon a magyarázkodásé. Miért van szükség a többi húszezer blog mellett egy újabbra, amit a kutya se fog megtalálni, vagy ha igen, akkor többet rá se néz, vagy ápppszolúte másképp gondolkodik ugyanarról a dologról. Aztán egy idő után már te is leszarod...

Blogot általában olyan emberek kezdenek írni, akik úgy gondolják valamit sokkal jobban tudnak másoknál, sőt, más ahhoz hozzá sem szagolhat, amiről ők kiokoskodták a tutit, ezzel megváltva a világot és olyan értéket teremtve, ami az ősrobbanás óta sem keletkezett és ezután sem lesz megismételhető.

Na ebben lesz más ez a blog.

Én ugyanis, mint a lenti képen látható, a pálya egyik legpuhosabb, legernyedtebb szakadmánya vagyok (szép cicik, mi?), akinek nem hogy 400 méter futás, de még egy fedezék elhagyása is olyan megterhelést jelent, hogy azt a szenvedést csak az űrhajósok ismerik, akik egyszer is elhagyták a légkört.

Hogy honnan veszem mégis a bátorságot, hogy osszam az észt?

A válasz nem egyszerű. Sajnos én az a fajta ember vagyok, aki nem azért megy ki a pályára, hogy egyik épület ablakából lövöldözzön a másikba, hátha eltalál valakit és az sem dob fel, amikor az oldalam tagjainak a legalapvetőbb taktikai szabályokról sincs halvány lila gőzük sem, aminek erdménye természetesen a gyors belekerülés egy visszaállás-hurokba. Itt most fel lehetne sorolni a játékosok korábban máshol kivesézett típusait, akikkel találkozhatunk és akik között talán én is ott vagyok, csak nem ismerek magamra. De nem teszem. Gandhi mondott valami olyasmit, hogy azt a változást, amit a világban akarsz elérni, magadban kell elkezdened. Hát ezért írom ezt a blogot.

Szeretném, ha kialakulna, majd egyre szélesedne egy réteg, akik valóban sportként tekintenek az airsoftra és már nem elégíti ki őket a céltalan bb szórás, hanem szeretnének valódi és mérhető sportélményt szerezni maguknak. Ha úgy tetszik, skalpokat gyűjteni. De erről később.

Tudom, általánosan elfogadott vélemény, hogy az airsoft soha nem lehet versenysport, hiszen a találatok becsületalapúak és versenyhelyzetben az ellenfél érdeke azt kívánná, hogy minél több találatot letagadjon. Csakhogy ilyen alapon  a játékok már régen megszűntek volna, hiszen ott is fontos része a küldetés teljesítésének, hogy megússzuk találat nélkül ugyebár. A cheaterek száma elenyésző és nem is maradnak meg sokáig ebben a közegben, mert előbb-utóbb vagy a szervezőknek tűnik fel, hogy bizony ő halhatatlan, vagy ő maga, a kis sekélyes lelkében meghasonlik, megunja a veszekedést, vagy nem talál kihívást és vagy elhúz déli éghajlatra, vagy belátja, hogy ezt a játékot (amit sportként is felfoghatunk) csak becsületesen érdemes játszani.

Viszont a sportjelleg nem csak a versenyek szintjén mutatkozhat meg, hanem a folyamatos fejlődés is tükrözheti, ami jó esetben egy jól felépített edzésterv következménye, rosszabb esetben ötletszerű gyakorolgatások eredménye.

Jómagam az utóbbi útra léptem, nem találtam ugyanis kifejezetten airsoft teljesítmény fejlesztését célzó programot, így talán most olyasmit kezdek el, ami sokak számára örömet fog okozni, főleg a milsim világában, ahol egyébként is nagy hangsúly helyeződik a realisztikus játékmenetre és feladat végrehajtásra. Eldöntöttem ugyanis, hogy airsoftot fogok edzeni. Most még leírni is fura. Mit edzel? Airsoftozok. Jó mi?

Az interneten információmorzsák milliói lelhetőek fel ebből a világból, de én még nem találkoztam olyannal, hogy valaki szisztematikusan nekilátott volna ez alapján fejleszteni magát és ezt dokumentálni is. Én most elkezdem.
Viszont nem vagyok sem mindentudó, sem tévedhetetlen, ezért számítok a sporttársak segítségére egy olyan univerzális program megalkotásában, aminek köszönhetően realisztikusabb, de békés hadijátékok részesei lehetünk.

Üdvözlettel:

Komám