Odakint mínusz 11 fok van és az újabb videó készítése is nehézkes, kezd az az érzésem lenni, hogy egy mobilt kellett volna vennem a videózáshoz, és nem kellene ennyit szívnom a beállítgatással. Vagy csak csinálni kellene ahogy jön és nem törekedni semmire. Úgyis a mondanivaló a lényeg.
Addig is következzen egy sorozat bemutató kritikája azoknak, akik még nem ismerik és hozzám hasonlóan szeretnének kicsit elszakadni az amerikai nézőpontból sorozatgyártott filmektől. A Moszul után most Európai szemszögből tekintünk be az ISIS által megnyomorított világba.

A szemünk egy francia férfi, akinek kétségei támadnak húga halálát illetően, ezért nyomozni kezd, útja során pedig kapcsolatba kerül a kurd női szabadságharcosokkal a YPJ-vel  (török szempontból terroristákkal) és testközelből tapasztalhatja meg, milyenek az Iszlám Állam uralta területek mindennapjai. A kurd nőket az ISIS harcosai különösen gyűlölik, mert hitük szerint akit nő öl meg, az nem juthat a Paradicsomba.

A történet másik szála három jóbarát útját követi az Iszlám Államhoz csatlakozástól. Nekem pont ettől talált be annyira ez a sorozat. Eddig csak kívülről lehetett elképzelésünk a csatlakozók motivációjáról és hétköznapjairól, gondolataikról, vívódásaikról. Hogy milyen érzés, amikor le kell fejezni valakit teszem azt.

 A franciák kitettek magukért. Az akciók látványosak, nyoma sincs spórolásnak, csakúgy, mint az ISIS birodalmának látványvilágán. A fekete zászlók, a terroristák ruházata és felszerelései, a kurdok amerikai ellátmánya mind megjelenik és pillanatok alatt elfelejtjük, hogy színészeket látunk. A kurd nők kurd nők lesznek, a terroristák pedig jellegzetes megjelenésükkel teszik tökéletessé az illúziót. Nem tudom honnan szereztek ennyi arab színészt, de megoldották.

Persze a cselekmény maga is elég fordulatos és a nyolcadik rész végén sok kérdés nyitva marad, így nem kétséges; lesz második évad.

Értékelés: 10/10

Bár ez a sorozat nagyon szuper, azért azt sem bánnám, ha a Seal Team 4. évadjához jönne némi magyar felirat.